Neeeem, nem a karácsonyFánkról lesz szó, és neeem, egyáltalán nem a Kistehénre gondoltam, ki a fán üldögél.. A fa az OTT van.
 

OTT

 
   A történet úgy kezdődik, hogy egy messzi, távoli kollégiumban lakott egy lány, kinek a szeme se állt jól (majdhogynem szó szerint), ki amolyan mindenlébenmerőkanál nőszemély. Hobbija a hallgatózás és a pletykálás. Kibeszélni őt nem lehetett, mert TUTTI-frutti, hogy mögötted ült a buszon...

   Egy alkalommal a barátaimmal beszélgettünk. Teljesen átlagos dolgokról, mint például, hogy ki hogyan mentené meg a világot zombitámadás esetén, és ki kit áldozna fel először, hogy a saját bőrét mentse.. No meg a legfontosabb téma: ki mit enne most azonnal!! Mert éhesek vagyunk.. Az én gyomrom fánkért korgott. Mindig jól esett egy-egy fárasztó nap végén megenni egy finom fánkot.
Khm, mondani se kell, hogy a drága barátnőnk a szomszédos asztalnál ült, s izzadt, görnyedt, annyira erőlködött, hogy mindent jól halljon, hogy csupa ér volt a füle.. Felállt, mint akinek valami fontos elintézendő dolga akadt, majd hirtelen felénk fordult: "Óh, mintha hallottam volna, valami olyat, hogy fánkot ennél." - nézett rám az egyik, izé.. valamelyik szemével. Folytatta: "A koliban van nekem; ha kell, odaadom szívesen." - én meg nem győztem mentegetőzni, hogy annyira azért nem szeretem a fánkot, ritkán eszek, csak mikor megkívánom és blablabla, köszi, nem kell....

  
   Másnap a koliban ülünk a konyhában, táplálkozunk - gondoltátok volna, hogy nem benn a szobában morzsázzuk össze a billentyűzetet?? Nyugi, olyan is volt.
Egyszer csak megjelent, Ő, akinek a nevét nem mondjuk ki, és konkrétan hozzám vágott négy darab kőkemény fánkot!!!!! Na jó, túloztam.. Nem vágta hozzám, csak átadta. Szegény kis fánkok egy kis nejlon szatyorban várták, hogy valaki kimentse őket a hűtőből a több napos, hetes fogságból. (Legalábbis remélem, hogy a hűtőben voltak..) Így esett meg az eset, hogy a "barátnőnket" átkereszteltünk Fánk-nak, s onnantól mindig Fánkként emlegettük.

   És mióta kitaláltuk, hogy Fánknak nevezzük, nem telik le nyugodtan az életem, mert a fánkokról mindig eszembe jut Ő, meg a bugyuta dolgai, meg az irritáló énje, és lásd, eltelt X idő, és én képes vagyok RÓLA írni! Báh..

    Végezetül egy tipp, mit csináljak magamnak, ami fánk, cuki, (akár) ehető, és mindig velem lehet, hogy emlékeztessen a kínokra:

 A legjobb reklámfogáshoz érkeztünk, az elmúlt 20 évben, akkor is, ha csak az emberiség egy kis részéhez jut el, arról nem is beszélve, hogy csak a népesség egy része értékeli a szuper világmegmentős legyőzzük a gonoszt és ebben a mágia segít dolgot.

 Minderre rátettek még egy lapáttal: fülbemászó szuperidióta dal, vicces és lehetetlen, de mesébeillő szöveggel. Hogy kik az elkövetők: Owl city. Egy fiatal amerikai srácokból álló összeröffenésről van szó, akik 2008 óta tevékenykednek együtt. Játszanak gitáron, csellón, hegedűn, valamint ezek a srácok végzik az összes munkálatot, amik a zenéikhez kapcsolódnak. Tudnak valamit ugye?

 Az Owl city :D  

 Most, hogy már nyakig vagyunk az előzményekben és a tényekben, jöjjön a szóbanforgó reklámvideó, angolul :) íme:

 Szóval egyenlőre ennyit a világmegváltós szuper szeretetbombáról, ami amerikából érkezett hozzánk. Ha csak a reklámon múlna én falnám és világmegmentenék, mert totál befolyásolható vagyok. Na és Te? Kipróbálnád? Melyiket?

1992. évben, egy meleg júniusi napon világot látott két csecsemő, akiket tévedésből szétválasztottak. Már ha tévedésből csak úgy szét lehet csapni egy sziámi ikerpárt. Biztos szivárgott az altató gáz...

Az ország két messzi zugába kerültek, majd 19 év múlva egy kollégiumban összetalálkoztak és meglepődtek, nagyon meglepődtek. Lassan rádöbbentek, hogy több van köztük, mint megértés és barátság... majd a DNS teszt bizonyította, amitől féltek: Chuck Norris az apjuk! Nem Utónium Professzor. Sajnos.. Mindezek tudatában és egy jó nagy adag LEÓ mellett tanakodni kezdtek: Mit kezdjenek magukkal és a felfedezéseikkel?

 

   Egy napon rájöttek: Megfertőzik az egész világot ócska humorukkal és ostoba hozzászólásaikkal, hiszen csak így vegyülhetnek a többiek közé.

.

.

.

valami


ELKEZDŐDÖTT

.

.

.



ROSSZABB LESZ, MINT EGY ZOMBIAPOKALIPSZIS...
enter
enter